tercsigondolataierrolarrol

Úgy van az kérem szépen, hogy állítások szerint a jó nő már messziről megismerszik, tudniillik a nézéséről, meg a járásáról, s természetesen, de legeseleginkább a csípőjének a ringásáról. Mert egy jó nő, fizikailag formás, kerek, és fellelhetőek rajta a homokóra jegyei, van csípője, feneke, melle, azaz nem deszka, hanem „van rajta mit fogni” (ezt mondják… Tovább »

Születési hely: Nagyszalonta. Magassága: 167 cm. Súlya: nemáááár, most épp hatvanvalamennyi (nem jó a mérleg, hálistennek, kell bele ceruzaelem). Vallása: római katolikus. Végzettsége: Felsőfokú (egy dupla szak, és még egy csak úgy úri passzióból). Adjon leírást magáról: azaz ez az a rész, amit kitöltesz a saját szavaiddal, lejegyzel néhány dolgot magadról, amit fontosnak tartasz elárulni… Tovább »

Ideálok már rég nincsenek, azokat rég kinőttem, viszont van néhány elképzelésem róla, hogy milyen legyen, és persze arról is, hogy milyen ne. A tökéletest, a tripla iksz után már nem várja az ember, mert senki nem az, főleg én nem, persze a cél az, hogy minél több pozitív összetevő legyen az illetőben. Ne legyen szőke-kék… Tovább »

A román-magyar kérdés örökké aktuális, engem mindig jól fel lehet húzni vele, úgy, hogy közben füstöl az agyam, mert…ki nem állhatom a logikátlan nacionalizmust, se román, se magyar részről. Vázolnám a helyzetet röviden: magyar vagyok. Magyarok a szüleim, és azok voltak a nagyszüleim, s az ő szüleik is. Magyarnak születtem egy olyan kis városkába, ami akkor már… Tovább »

Bezzeg a mi időnkben…annyira gyűlöltem, ha ezzel példálóztak a nagyszüleim, de főleg a tanáraim, hogy mikor meghallottam ezt a szóösszetételt, jött, hogy kiszaladjak óráról. Mert bezzeg az ő idejükben nem volt se ez, se az, se amaz, mert akkor, abban az időben, nem volt akkora kényelem és modernizáció, se színes tévé, se gyorstűzhely. Nem volt… Tovább »

Hiszek. Hiszek rendületlenül, Krisztusban. Miért? Így örökítették rám, őrzöm magamban, gyakorlom és hiszem. Tanultam négy évig intenzíven középiskolában, aztán az egyetemen még négy plusz egy évig. Sokak szeme kikerekedhet ettől, óh a szentfazék (mondták már sokszor), az apácák (ezt akkor ha többen voltunk egy helyen, egyszerre), mert ez kicsit érthetelen dolog azoknak, akik nem vallásos… Tovább »

Nem hittem neki, még hogy „Használd a huszárvágást!”. Röhejesen is hangzik. Viszont azzal magyarázta, hogy a dolgok nyúzása értsem meg, nem jó. A szakítás legyen gyors, fájdalmas, mint egy huszárvágás, ami az idő előrehaladtával majd csak begyógyul. És egyszerűen nem hittem neki. Nem voltam hajlandó elfogadni az érveit. Tudatosan, meg talán önsajnálatból se. Hátha mégis… de… Tovább »

Tiszta (vagy legalábbis annak képzelt, klóros) csapvizet iszok, és azokra a beszláni gyerekekre gondolok, akik néhány napig emberi vizeletet ittak túlélésük érdekében. A kimondhatatlan nevű újságíró történeteit egyből magamra asszociálom. És vele megyek Csecsenföldre, ott lapulok mellette a rozoga Ladában. De Kenyába is vele megyek, mert kíváncsi vagyok Szamira arcára. Soraiból egyszerre árad a megdöbbenés,… Tovább »

A tanító bácsi, merthogy nekem olyanom volt, azt tanította valamikor, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Aztán azon vettem észre magam, hogy elkezdtem gondolkozni, vajon mennyire haladhat lassan a sánta kutya. Meg hogy ez relatív is lehet, mert hát, a sánta kutya az három lábú kutyát jelentene, és attól, amiért egy… Tovább »

Karácsony van. Ilyenkor az emberszívek tagra nyílnak, kiöntik, kizúdítják magukból a szeretetet, amelyből oly keveset van idejük adni embertársaiknak és szeretteiknek nap mint nap. Gondtalan gyerekkacajok, meghatott köszönőszavak, könnyes, boldogságtól csillogó szemek övezik át a feldíszített fákat, krisztusi igék lengik át az életünket, remélünk szebb jövőt és szeretetünkkel beflitterezzük világunkat. Mert karácsony van. Karácsony van… Tovább »