tercsigondolataierrolarrol

Fellépek a mozgólépcsőre, megemelem a fejem, előrenézek, enyhén félredobom a hajam, …ott ül, már vár rám, üdvözlés, puszi, nagy ölelés. Szeretem az inget, egy érintés, mosoly, mondatok egymás után, megint mosolyok….figyelem hogyan bánik a kezében a pohárral, marad-e rajta erezet vagy sem…hogy kortyol hozzá, hogyan nyeli le, mire figyel oda…a lényeg: nem ülünk le akárkivel… Tovább »

A világ vagy nekem. A minden. Az ébredés, a hajnal lüktetése, a napfény a teraszon, kulcs a zárban, orgonahang, 24-es busz, bicikliút, csendes éjszaka, szőke Szamos, vörösborkorty a nyelvem alatt…tágra zárt szemekkel…a szőnyegen ülve. Nekem ez (is) a világ…s te a világot adtad nekem. Adtál mellém örökre szóló barátokat, futó ismerősöket, kedves évfolyamtársakat, soha el… Tovább »

Mindig velem volt. Nem emlékszem olyan időre, hogy ne lett volna. Erősebb volt, mint én, már kis korában, ezt legelőször, a dunyha alatti fojtogatós jelenetből tudom. Aztán akárhányszor „na, lássuk ki az erősebb” címszó alatt, bármennyire is szerettem volna nyerni, mindig alul maradtam. Kisöcsém, de akkor is erősebb. Meg okosabb is, mert fejben mindig ügyesebben… Tovább »

Sokszor álmodok mindenféléket magamról, közel állókról, vagy régi elmosódott arcokról, olyanokról, akik be- és kiléptek az életemből. Álmodok szerelmeket, csalódásokat, barátokat, gyerekeket, kacagásokat, sírásokat, pillantásokat, rosszakat, s jókat egyaránt. Keresem az értelmüket, szimbolikus jelentőséggel ruházom fel őket, többletjelentés hordozóknak gondolom mindegyiket. Egyik legszebb álmom, amit tisztán látok magam előtt most is, hogy virággal várnak a parkolóban,… Tovább »

Azt hiszem éjjel fél kettő lehetett, amikor megszólalt a telefon. Megnéztem a nevet a kijelzőn, és egyből rossz érzés fogott el, mert tudtam, hogy nem jópofaságból hív. Beszéltünk pár percet, letettem, majd lihegve cibáltam magamra nem tudom mit, és már tárcsáztam is a taxi számát. Beszálltam, elmondtam hova lesz a fuvar, és számoltam a perceket… Tovább »

 Legkedvencebb történetem, íme: Felháborodva járul Isten elé egy ember, lepakolja a lábai elé a keresztjét, s azt mondja neki: Uram! Nem fer, hogy te szabod ki ránk azt a terhet, amit egy egész életen át kell cipeljünk. Szabadnak teremtettél, ezért követelem, hogy hadd válasszam ki én azt a keresztet, amit vinnem kell, míg meghalok. Rendben!… Tovább »

Hát, ma…majdnem meghaltam, de tényleg…s aztán mégsem. Tudod, van az a pont, amikor már csak lassítva érzékelsz mindent magad körül, és mint rövid snitteket fogsz fel dolgokat. Vágóképekként hevernek körülötted emberek, arcok, hangok, tények, információk, de nem tudod már egymásba illeszteni és filmmé összerakni őket. Pont ez történt ma velem. S akkor, megláttam. Igaz, csak… Tovább »

Úgy van az kérem, hogy a rendes pasik mind foglaltak, nekem meg választanom kellene a maradék többiből. Azért ez szürnyű, és valahol igazságtalan is velem szemben, szóval én meg, ezt, kikérem magamnak! És valahol az is disznóság, hogy csinos-okos-rendes fiúknak, olyan rusnya barátnőjük van, mint a halál árnyéka (ami természetesen néha fordítva is igaz). Óh, aztán… Tovább »

Azokban az időkben Enci Scorpionst hallgatott, én meg Republicot. Ő imádta Wass Albertet, meg az üvegfestést, én meg Móriczot és a Forma 1-et. Náluk az egreslevesbe hús került, igaz, minálunk ennek köszméte, és gyümölcsleves a neve, amibe soha nem kerül hús. Én rendmániás voltam, ő meg nem. Aztán, egy idő után, megengedte, hogy rendet rakjak… Tovább »

… de nem felejtek!    Nem fogom neked elfelejteni soha, hogy nem védtél meg. Hogy csak álltál bambán, és tűrted, hogy egy részeges ember lekurvázzon, és mindenfélének elmondjon. Megbocsátom, hogy nem álltál ki mellettem, csak hallgattál. De nem felejtek.   Soha nem fogom elfelejteni neked, hogy megtagadtál a nagyszüleimtől, s a testvéreimtől. Amikor eltiltottál tőlük,… Tovább »