
Mindig velem volt. Nem emlékszem olyan időre, hogy ne lett volna. Erősebb volt, mint én, már kis korában, ezt legelőször, a dunyha alatti fojtogatós jelenetből tudom. Aztán akárhányszor „na, lássuk ki az erősebb” címszó alatt, bármennyire is szerettem volna nyerni, mindig alul maradtam. Kisöcsém, de akkor is erősebb. Meg okosabb is, mert fejben mindig ügyesebben…
Tovább »