
A lábam szorosan magamhoz húzom, átkarolom a térdem, és csak nézek bele a nagy semmibe. A falak üresek. Évek óta nem találok valami óriási, nagy piros képet rá, hogy abban gyönyörködhessek. A fejem lehajtom, és hallgatom a létem dobbanását. Kívül is hallani. Ma minden rosszul alakult, talán nincs kiút innen, örökre elveszett maradok. Hányszor éreztem ezt már….
Tovább »