tercsigondolataierrolarrol

K. K.

A világ vagy nekem. A minden. Az ébredés, a hajnal lüktetése, a napfény a teraszon, kulcs a zárban, orgonahang, 24-es busz, bicikliút, csendes éjszaka, szőke Szamos, vörösborkorty a nyelvem alatt…tágra zárt szemekkel…a szőnyegen ülve. Nekem ez (is) a világ…s te a világot adtad nekem. Adtál mellém örökre szóló barátokat, futó ismerősöket, kedves évfolyamtársakat, soha el… Tovább »

Honvágy. Kicsit másképp.

Az érzés, amikor állok a Jászain, egyik kezemben egy tíz kilós táska, a másikban egy papírba csomagolt tejkaramellás szelet, és várom a trolibuszt. Fogom a sütis zacskót, persze tudom, nem kellene megenni, mert mindig a cukor-a cukor-meg a cukor…de azért szorongatom. Aztán egy néni rászól a gyermekére, majd elhagyja az egyik kesztyűjét. Látom, hogy elszórja,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!