A világ vagy nekem. A minden. Az ébredés, a hajnal lüktetése, a napfény a teraszon, kulcs a zárban, orgonahang, 24-es busz, bicikliút, csendes éjszaka, szőke Szamos, vörösborkorty a nyelvem alatt…tágra zárt szemekkel…a szőnyegen ülve. Nekem ez (is) a világ…s te a világot adtad nekem.
Adtál mellém örökre szóló barátokat, futó ismerősöket, kedves évfolyamtársakat, soha el nem múló tanárokat, különféle kollégákat s persze rossz akarókat is, gyenge jellemeket, szégyenteleneket, semmirekellő szájhősöket is, de ez így van jól, így teljes a történet, és ezekért hálás leszek, amíg élek.
Aztán kaptam szerelmeket, igazakat és hamisakat egyaránt. Kaptam rengeteg örök pillanatot. Belém vésett szavakat a Melody sarkán, soha el nem törölhető képzavart a Hasdeu-ban, szédülést a Fellegváron, izomlázat a Ladys Gym-be, hahotázásokat a Monostoron, felemelő és ki nem törölhető első találkozásokat az einsteini lépcsőházban, lélekemelő feltámadást és magamra találásokat a Szent Mihály-ban.
A barna szobám csakis itt ér vagyonokat, máshol kidobott szemét. Köszönöm, hogy befogadtál, hogy óvtál, és azt is, amikor nem. A leckét feladtad, és most kicsit összeszorul a szívem.
Te aztán láttál belőlem eleget…láttad boldogságom ezer arcait, és a keserű szomorúság millió formáját a lelkemben. Láttál diáknak, végzősnek, barátnak, szomszédnak, kollégának, keresztanyának, bérmakeresztanyának, gyereknek, tanárnak, óvónéninek, titkárnőnek, újságírónak, sőt még rádiósnak is. Láttál zsoszpontás felvonulónak, online stoppolónak, állomáson búcsúzónak, izgatottan hazavárónak, hajnalig sütkérezőnek, tisztaságmániás vixolónak, Budapestre utazónak, dübörög a hangfal/volt egy üzenet-félének. Láttál hajnalban kelőnek és fekvőnek egyaránt, mikulást várónak, és szülinapot, névnapot megünneplőnek. Voltam angyal és néha nem…voltam kedves, meg kedvetlen, morcos, durcás, szigorú, vicces, bolondos, kirándulós, mezítláb csoszogós, falat mázolós, egymással szemben ülős-kávézós, Schumachernek meg a németeknek szurkolós, muffinos, paradicsom szószos, és még éhes is. Voltam kérem alássan, majdnem minden …
Mid nem voltam még neked?
Mindezért és mindenért, köszönet Kolozsvár!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: