1.0tercsigondolataierrolarrolhttps://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.huTerézia Bottyánhttps://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/author/terezia_bottyan/<div style="text-align: justify"><strong><a href="https://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/files/2016/04/d8a731b75955142ca7221cdbba8b90f9.jpg"><img class="size-medium wp-image-109 alignleft" src="https://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/files/2016/04/d8a731b75955142ca7221cdbba8b90f9-205x300.jpg" alt="d8a731b75955142ca7221cdbba8b90f9" width="205" height="300" /></a>Kiléptünk az „uccajtón”. Kikísért. „Legyél jó, és gyere, amikor csak tudsz!”– ennyit mondott. Aztán csak integetett a kezével. Vissza-visszafordultam, ő meg csak állt ott az utca végén, néha könnyes szemmel. Bal kezét az ölébe ejtette, a tiszta köténye közepébe, a másikat pedig lengette felém. És közben már azt várta, hogy újra jöjjek. Tudtam, hogy vár. Mindig várt, mert a nagymamák ilyenek.</strong></div> <div style="text-align: justify">Várta, hogy megjöjjön a „segítsége”, hogy fiatalos lendületet érezzen, és persze azt is, hogy kiáztassák és megmaszírozzák a fájós lábát. Nyáron az arnyékban ült, télen pedig a kályha mellett. Rengeteg színes cérnagomolyagja és mintás varrottasa volt, mindig csodáltam ezt a hobbiját. Aztán csodáltam még a főzési profizmusát, előrelátást, a kigondolást, a gazdálkodj okosan módszert és persze a pergelt levest. Soha nem értettem, hogy az miért pergelt, mint ahogy azt se, hogy nagyapám miért vágja bele azt a rengeteg csípőst.</div> <div style="text-align: justify">Szerettem a hűtött madártejet, és a szódavizes palack vizét, főleg szörppel. Sok szörppel.</div> <div style="text-align: justify">Szerettem a nagymosást is, vagy a habos szőnyegben tapickolást, amikor a lábujjaim közt fröcskölt szét a langyos víz. A kedvencek közé tartozik természetesen a téli disznóvágás is, mert akkor mindig éjfélig tartott a tepertősütés, és azért is, mert mindig mi, gyerekek, kaptuk a legfinomabb falatokat.</div> <div style="text-align: justify"> </div> <div style="text-align: justify">Ezek a pillanatmaradványok néha belémhasítanak, mint vágóképek, épp úgy mint ma, a búcsúzkodó, integető mamó. Vajon miket gondolhatott magában, akkor és ott az utca végén?</div>richhttps://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/files/2016/04/d8a731b75955142ca7221cdbba8b90f9-150x150.jpg150150