<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>tercsigondolataierrolarrol</provider_name><provider_url>https://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Terézia Bottyán</author_name><author_url>https://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/author/terezia_bottyan/</author_url><title>Ezer hála ...</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/files/2016/03/ggasdsd_large.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-44 alignleft&quot; src=&quot;https://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/files/2016/03/ggasdsd_large-300x200.jpg&quot; alt=&quot;ggasdsd_large&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;200&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;div class=&quot;_2cuy _3dgx _2vxa&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hálás vagyok ma is. Minden egybeesésért, minden szoknyalibbenésért, minden jó szóért, minden szemtől-szembe találkozásért, hálás vagyok az odavetett kacsintásokért, a hozzám intézett viccekért, a késői ebédért, a hátfájásért és a langyos vízért. Hálás vagyok Beethovenért, a reggeli kávéért, a meleg paplanomért, az ihletért, és azért is, hogy beszélek románul. Ez hülyeség, szerinted. Nekem nem az. Tényleg hálát érzek mindezekért. Mert mindez jelent valamit, mindezek mögött tartalom van, ami behálózza a napomat. Én ezek mögött embereket, arcokat, látok.&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;_2cuy _3dgx _2vxa&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hálát érzek az egybeesésekért, amikor összefutunk a folyosón, a liftben, a lift előtt, a pult előtt, és a szemedbe nézhetek. Fél századmásodperc az egész, és te továbbrohansz, vagy én továbbrohanok...de annyira jó, s mintha valami lágy lehelet érné a szemem, meg a tarkóm, pedig csak...hálás vagyok. Hála a szavakért, amiket hozzám intéztek ma a körülöttem lévők, mert akkor, azt jelenti nem vagyok egyedül. Köszönések, utasítások, kérések, felkérések, de a legtöbb lényege és vége a köszönet, a mosoly az arcokon. Jóóó, néha hahota is van, meg röhögés is ... na, az a legjobb. Igen. A késői ebédért is hálás vagyok, mert azt jelenti, egy részről, van ebédem, másrészről legalább meg tudtam enni...&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;_2cuy _3dgx _2vxa&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Na de a hátfájás? Azt már, ugye, te sem tudod eldönteni, hogy ezért miért kell hálásnak lenni? Hát több mindent is fel lehet hozni érvnek, ugyebár...például nem vagyok ágyhoz kötve, azért. Vagy: az ülőmunkától fáj, ami azt jelenti, hogy van munkám, mert sajnos rengeteg embernek nincs. És a sort folytathatnám. És igen, a langyos vízért is hálás vagyok, mert 1. van vizes ballon a folyosón, abból folyik hideg és meleg, és olyan langyosra mixelhetem, amilyenre csak akarom. Mások ezt sem tehetik meg.&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;_2cuy _3dgx _2vxa&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Érted ugye, hogy mikért vagyok én hálás? Kis dolgokért, eseményekért, lehetőségekért, találkozásokért. Lépten-nyomon van valami, amiért hálát mondhatnánk, nem pedig elégedetlennek lenni, toporzékolni. Megtalálni minden dolognak a jó oldalát, tudod, amikor a pohár félig tele, még ha nehéz is néha. Szeritnem az élet így sokkal elviselhetőbb, élhetőbb és pozitívabb. Mindig van valami, amiért hálásak lehetünk. Mindig. Nap mint nap. Próbáld ki!&lt;/div&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://tercsigondolataierrolarrol.cafeblog.hu/files/2016/03/ggasdsd_large-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>