Jah, igen, a véletlenek, ugye…amik természetesen nem is léteznek. Egyszerű a képlet: véletlenek NINCSENEK, leírásukkor pedig a feltételes módot használjuk, a HA kötőszóval.
Ha … akkor és ott nem ismerem meg PéterIldit, akkor ma nekem nem lenne PiciPetrám, és akkor sokkal, de sokkal sivárabb lenne nélküle az életem, és „Pudafest” sem létezne, mint kifejezés.
Ha akkor és ott nem szavalok el, minden rám eső irodalom óra előtt, egy általam kiválasztott verset úgy, ahogy, akkor biztosan nem jártam volna a kolozsvári a Bölcsészkarra. Nem ismerném Kertész Sorstalanságát, és ugye pótvizsgára se kellett volna készülnöm Szabó Levinél meg Selyem Zsuszánál se. De megbuktattak. Így aztán egész nyáron gyúrhattam a könyvészeteket. Méghogy véletlenül megbuktam…nem…nem volt véletlen.
A sor végtelen számú történetet takargat mindenki életében, határ a csillagos ég, gondolj csak bele.
Ha ez, ha az, nem alakul így, vagy úgy, akkor minden másképp lenne, de a véletlen, ami valójában nem is véletlen, valahogy mindig úgy intézte a dolgokat, ahogy. Utólag visszanézve pedig, minden úgy jó, ahogy éppen van, és persze azt a csúcsközhelyet se hagynám ki, hogy mindig minden okkal történik.
Ez nagyon komoly, tényleg nagyon igaz, és tényleg nagyon közhely.
Minden másképp lenne ma, HA …
Nem ismertem volna meg embereket, helyeket, helyzeteket, akikért és amikért ma hálás vagyok. Nem szembesülök bizonyos jó és rossz döntéseimmel, talán mássá is váltam volna, ha ezt, vagy azt másképp teszek, mondok. Jó, lehet, néhány dolgot azért kihagynék, mert k@#*ra fájtak, de azért mindennek megvolt a rendeltetése, és tudom, nem voltak véletlenek. Így utólag, persze, már mindent tisztán lát az ember.
Ergó a véletlenek, azok soha nem véletlenek, mindig ki vannak találva, pont nekünk, pont akkor, pont ott, pont úgy (és most ebbe a jegyzetbe nem akarom belekeverni Istent).
Pont akkor kellett koszorúslány legyél valahol, pont akkor kellett ebédet rendelni, pont akkor kellett lesétálni a lépcsőn és belébotlani, pont akkor kellett rádmosolyogjon, és pont akkor kellett érezd a leheletét a nyakadon, vagy pont akkor kellett odaklikkelni, mert ha akkor valahol máshol vagy … és másként teszel, akkor nincsenek nagy beszélgetések, nincsenek nagy egymásratalálások, megbocsátások, sírások, és lehet, hogy nincsenek nagy találkozások se.
Szóval azért, nagyon klassz dolgokat tudnak ezek a véletlenek, amik tulajdnoképp nem is véletlenek. … és hát, én rengeteget kívánok még belőlük …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: