tercsigondolataierrolarrol

Tíz másodperc voltál ma nekem!

Hát, ma…majdnem meghaltam, de tényleg…s aztán mégsem. Tudod, van az a pont, amikor már csak lassítva érzékelsz mindent magad körül, és mint rövid snitteket fogsz fel dolgokat. Vágóképekként hevernek körülötted emberek, arcok, hangok, tények, információk, de nem tudod már egymásba illeszteni és filmmé összerakni őket. Pont ez történt ma velem. S akkor, megláttam. Igaz, csak… Tovább »

A kőművességről. Úgy általában.

Úgy van az kérem, hogy a rendes pasik mind foglaltak, nekem meg választanom kellene a maradék többiből. Azért ez szürnyű, és valahol igazságtalan is velem szemben, szóval én meg, ezt, kikérem magamnak! És valahol az is disznóság, hogy csinos-okos-rendes fiúknak, olyan rusnya barátnőjük van, mint a halál árnyéka (ami természetesen néha fordítva is igaz). Óh, aztán… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!