Alapzúgás. Most is, majdnem mindig. Bár szombat reggel van, létezik egy olyan alapzaj, ami már ilyen korán, reggel hatkor, beszűrődik a szobába. Az ablakok nem szigetelnek jól, az egy dolog, de áthallatszik egy-egy elhaladó autó a főútról, aztán egy közelebbit is hallani, ahogy elpöfög a lenti kereszteződésbe. Aztán egy repülő hangja is beszűrődik, valahol felhúznak… Tovább »
Kapcsold ki!
Alapzúgás. Most is, majdnem mindig. Bár szombat reggel van, létezik egy olyan alapzaj, ami már ilyen korán, reggel hatkor, beszűrődik a szobába. Az ablakok nem szigetelnek jól, az egy dolog, de áthallatszik egy-egy elhaladó autó a főútról, aztán egy közelebbit is hallani, ahogy elpöfög a lenti kereszteződésbe. Aztán egy repülő hangja is beszűrődik, valahol felhúznak… Tovább »
Kiléptünk az „uccajtón”. Kikísért. „Legyél jó, és gyere, amikor csak tudsz!”– ennyit mondott. Aztán csak integetett a kezével. Vissza-visszafordultam, ő meg csak állt ott az utca végén, néha könnyes szemmel. Bal kezét az ölébe ejtette, a tiszta köténye közepébe, a másikat pedig lengette felém. És közben már azt várta, hogy újra jöjjek. Tudtam, hogy vár…. 