
Az érzés, amikor állok a Jászain, egyik kezemben egy tíz kilós táska, a másikban egy papírba csomagolt tejkaramellás szelet, és várom a trolibuszt. Fogom a sütis zacskót, persze tudom, nem kellene megenni, mert mindig a cukor-a cukor-meg a cukor…de azért szorongatom. Aztán egy néni rászól a gyermekére, majd elhagyja az egyik kesztyűjét. Látom, hogy elszórja,…
Tovább »