Az élet szép, az életben mindenért meg kell harcolni, az élet rövid, használjuk ki. Szép, csodás közhelyek, ugye, amiket valójában mi magunk sem hiszünk el, csak úgy kibukik belőlünk néhanapján. Előszeretettel használjuk mások problémája esetén, netán vigasztalására, de valójában, lehet mi sem érezzük reálisnak e szavak jelentését. Közhelyek, amit én, személy szerint ki nem állhatok, mert látom a hiteltelenséget az arcokon, szóval inkább, köszi, de nem.
Mostanság mégis egy efféle közhely visszhangzik, lüktet bennem, számtalanszor ismételgetem, próbálom levakarni róla a ráragadt legyintéseket, és fejcsóválásokat, de legfőképp: igyekszem gyakorolni. Éldd meg a mai napot, hozz ki belőle mindent, amit csak tudsz, mert soha nem tudhatod, mit rejt a holnap.
Nocsak, nocsak. Micsoda nagy szavak. Majdnem röhejesnek is tűnhetnek, nem?
Akkor most pedig felvázolnék néhány alaphelyzetet.
Emberi reggelek: áhh, nem akarom, már megint reggel, hogyatelefontkivágomazablakon, nem akarok bemenni, miért nincs szombat. Négykézláb felkelés, kisvillany, mosdó, hideg víz, csoszogás, kávé, öltözködés, rohanááás, elkésem a buszt, ésatöbbi, mármegintjólkezdődikanap, és utálom ezt az egészet úgy, ahogy van.
Emberi munkahelyeken: halmokban áll a dolog, még csak 8 óra és 30 perc, mikor megyünk már haza, elegem van, már megint hétfő, legyen már vége a napnak, nincs már sok hátra, valahogy csak kibírjuk ezt is, most már tényleg elegem van, úgy unom magam, mikor lesz már péntek/egy kis szabadság.
Emberek az otthonaikban: mennyit dolgoztam ma is, fáradt vagyok, legyen már vége a hétnek, most nincs időm erre, annyi a dolgom ki sem látszok belőle, legyetek egy kicsit csendbe, hát én a falaknak beszélek?
Kérdem én, hogy ezek közben hol marad az élet…nem maradunk-e le róla? Miért ne lehetne megélni a reggelt, a munkát, az otthoni létet, a szabadidőt, a barátokat, a családot, azt ami épp van? Miért? Miért ne lehetne felhasználni, kihasználni minden értékes percet, vagy ha nem értékes, miért ne lehetne értékkel megtölteni, vagy megtalálni benne azt, ami értékes? Az apró dolgok, gesztusok megélése manapság nem is létezik, mert sietünk, mert rohanunk, mert nincs idő, mert mindig máshová vágyunk, mint ahol épp vagyunk. Mindig ki van számolva a következő lépés, hogy ez után mi is következik.
DEEEEEE: ha eszel, egyél, ha iszol, igyál, ha szünetet tartasz, tarts szünetet, ha pedig dolgozol, akkor dolgozz! Keményen, száz százalékig. Ha valakivel beszélsz, szánj rá időt, hogy meghallgasd! Figyelj a körülötted lévőkre, értékeld a családod, és azokat, akiket, magad mellé kaptál az élettől, mert lehet holnap már nem ugyanaz a felállás. Mindig mást várunk. Ha reggel van várjuk az estét. Ha este van várjuk a reggelt. Ha nyár van és meleg, a hűvösebb időt, ha pedig havazik és csikorog a hó a talpunk alatt, akkor meg a meleget óhajtjuk. Közben meg csak elmegy mellettünk sokminden. Utak, emberek, arcok, ki nem mondott, vagy kimondott szavak. Ne akarjunk túljutni dolgokon, hanem legyünk ott, mindig szívvel, ahol épp vagyunk.
Én ma értékelem a hajnali ébresztőt, a frissen mosott narancssárga takarót, a lesütött májashurkát, a pattogó tüzet a kályhában, a húslevest csigával, az 1 darab szabad polcot a ruháimnak, a veszekedést a faterrel, hogy márpedig neki muszáj lesz orvoshoz mennie, és a budapestihez nem is hasonlatos csendet. És akkor már elégedetten nézek a tükörbe.
Közhelyesen tehát, kijelentem újra és újra:
Éldd meg a mai napot, hozz ki belőle mindent, amit csak tudsz, mert soha nem tudhatod, mit rejt a holnap!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: