tercsigondolataierrolarrol

A lábam szorosan magamhoz húzom, átkarolom a térdem, és csak nézek bele a nagy semmibe. A falak üresek. Évek óta nem találok valami óriási, nagy piros képet rá, hogy abban gyönyörködhessek. A fejem lehajtom, és hallgatom a létem dobbanását. Kívül is hallani. Ma minden rosszul alakult, talán nincs kiút innen, örökre elveszett maradok. Hányszor éreztem ezt már…. Tovább »

PiciPetra ismeri a szót. Sőt használja is. Rendszeresen. Sokszor. Gondolkodás nélkül. Mert nála még a lét hihetetlenül könnyű. A gyerek három éves, de már elmondja, hogy ma szeret téged vagy nem…általában nem, de ez is érthető, ugye. Imádnivalóan suttogja ki a cumi mögül, hogy „szeletlek”, aztán megölel, te pedig a hetedik mennyországba kerülsz. Garantálom! Mivel… Tovább »