Amikor először…

Az első alkalmak a Bármiből mindig fontosak, azokra hamarabb visszaemlékszik az ember, épp ezért nem mindegy, hogy kivel-mi-hol-mikor-miért történt meg először. Mindig ahhoz viszonyítunk, és szívesen vagy nem szívesen gondolunk vissza rá. Emlékezetünk folyton visszavezet az elsőhöz, gondoljunk csak bele.

Óh, igen. Az első csók, vagy az első szerelem, mert ugye ez a kettő nem feltétlenül kötődik egy személyhez. Az első autó, vagy az, amikor először ülünk repülőn. És szándékosan nem említettem azt a bizonyos első dolgot, mert egyértelmű: AZ egy életreszóló, felejthetetlen, örök és visszajáró Első alkalom, amikor … 

Mikor először csinálunk valamit, az mindig izgatóbb, mint bármi más, rákattog az agyunk, idegesek vagyunk, van egy belső drukk,  közben nagyokat nyelünk, és sokszor félrepislantunk. És rengeteg ilyen első alkalom van az életünkben, ami újra és újra lendületet ad, energiát, kihozza belőlünk a legjobbat, vagy a legrosszabbat.

Gondoljunk csak vissza. Az első szerelmeslevél. Amit alig mertünk megírni, nemhogy odaadni. Az első nagy szerelem, aki először szagolt bele a hajunkba, az első szakítás, vagy az első nagy csalódás, az első bál, az első részeges-dorbézolós este, az első megszökés otthonról, amikor világgá indulunk. Első iskolai nap, első munkahely és munkanap, első életbevágó beszélgetések, amikor már igazán felnőttnek érezhetjük magunkat. Első teljes kör a biciklivel, első magassarkú, óh, az első hónalj szőrtelenítés, amit persze nem tudhat meg senki, vagy az első szál cigaretta. Az első nyaralás csajosan/legényesen, az első saját fizetés, vagy az első lopott csók a lépcsőházban.

Aztán gyűlnek ezek az elsős élmények, és elmaradozik elsőnek lenni sokminden, nem szűnnek meg létezni ezek a történések csak a hozzájuk rendelt érzések, íródnak, formálódnak át, mert az évek ezt hozzák magukkal, mert közben élünk, tapasztalunk, és gyűjtjük az ilyen elsős tapasztalatokat, amikor …

Persze nem azt jelenti, hogy a második, vagy ötvenedik alkalom jelentéktelen lenne, de…az első, az valahogy mégiscsak ugródeszka. Ezeket az elsőket meséljük majd el az unokáknak, vagy azoknak, akiknek intő példával, vagy gyönyörű hasonlatokkal akarunk szolgálni, akiknek még csak most lesz első, bármiből.

Érdekesek az első találkozások, amikor első benyomást adunk, kapunk emberektől, emberekről, ezek is meghatározóak, adnak egy alaphangulatot a továbbiakhoz. Amikor először tartod a kezedben az első gyermeked, vagy unokád, amikor először megy táborba, vagy amikor először mész a karácsonyi műsorra, és elsírod magad.

Az elsők felejthetelenek, szépek és fájnak is egyszerre, de mindneképp tanulunk belőlük, haladunk a bölcsesség útján, örök tanulságokat hordoznak, és bizsergetnek szív tájékán.

Legyen belőlük rengeteg!