Kell, kell, kell

… kell … de még mennyi minden. Pedig hazug módon azt mondjuk, hogy semmit sem kell, csak éppen … rengeteg minden muszáj létezzen a testi épséghez/egészséghez, a boldogsághoz, a megfeleléshez, az elfogadáshoz, a megnyugváshoz, a harmóniához, a lelki békéhez, a csendhez.

Reggel kelni kell, enni kell, inni kell, dolgozni kell, tanulni kell, aztán később lefeküdni kell, most meg kell nőni, most épp ez kell, mert anya azt mondja, az meg azért, mert azt meg apa. Egész életünk egy nagy kell, és valóban….mennyi minden kell, kell, kell. Pénz kell, most belül bundás bakancs kell, mert az jó meleg, aztán egy nadrág, vagy épp piros körömlakk, egy új virág a szekrény tetejére, illatos habfürdő vagy csíkos zokni. 

Kell család, kell jó anya, szerető apa, legfinomabbat főző nagymama és a legbarkácsolóbb nagypapa, mert ezek nélkül mit ér az élet; kell sok barát, vagy legalábbis egy nagyon megértő, egy kövérebb, egy soványabb, egy hisztisebb, egy lassúbb, egy okosabb és egy hangosan nevető is. Kell egy másik fél, egy társ, aki majdnem tökéletes, aki oltár elé visz…és csak pár hibája van, aki főz-mos-takarít-jó szerető-jó pszichológus-sokat kiránduló-művelt-ragyogó elme, imádja a gyerekeket, az anyámékat, és engem, vagyis elfogad úgy ahogy vagyok, mert e nélkül se élet az élet, no, ez aztán, valóban, nagyon kell.

Kell nyaralás és nagy utazás. Mert anélkül semmit sem ér a július -augusztus -szeptember. Kell a nagytakarítás, a legszebb karácsonyfa, és persze a bombabiztos szilveszteri mulatság is. Kell egy jó könyv, egy jó sorozat, egy halálbiztos fájdalomcsillapító és a legjobb folttisztító a piacról. Kell internet, és ha tévé is van hozzá, s jó olcsó, na, akkor biztosan kell, és persze érintőképernyős, tapizós telefon is, aminek ez a reklámszövege, hogy …csak most…csak itt…csak Nálunk…az, na az, mindig kell, mert hát az, kihagyhatatlan. És persze az autó, az is mindig kell, mert gyalog rossz közlekedni, cipekedni sem kell, és hát autóval sokkal egyszerűbb minden. Vagy nem.

Kell egy jó könyv, aminek a hatvankilencedik oldalán a második bekezdés a szívedig hatol, kell őszi sárgás falevél, és friss hó (legalább karácsonyra, mert az úgy szép). Tű-cérna mindig kell, egy jól író golyóstoll, aminek nem olyan vékony a hegye, kell persze egy meleg pokróc, amibe bele lehet bújni, kell legalább egy kép a falra, és rengeteg az emlékeinkbe, kell a C-vitamin, az Omega három zsírsav, meg a kollagén is, persze….mert attól lesz szép a bőröd, ugyebár, és mert: fő az egészség.

Kell oktatás, biztonság, igazság a földre, kell a tisztesség, az őszinteség, a nagyvonalúság és az önfeláldozás. Kell a jó szó, a kedvesség, egy simogatás, és legalább egyszer egy hosszú pillantás, amitől libabőrös leszel. Kell egy érintés az asztal alatt, egy üzenet éjjel kétórahatperckor, hogy „Jó lenne, most hozzád bújni!”, kell a közös képnézegetés a földön, és a cserépedényben készült füstölt húsos töltött káposzta is. Kell valaki, aki elvisz hazáig, kell az eső, a hó, a fagy, a dér, a nap, azaz a normális időjárás, kell tető a fejünk fölé, és a felvágott hasábfa a fásszinbe. Kell fodrász a hajvágáshoz, és egy jó manikűrös is mindig szükséges. Kell legalább egy szett talpas pohár, meg egy tükör is, kell egy-egy dallam, a vasalt ing és a tiszta illat a szobába.

Aztán sportolni is kell, meg mindig lefogyni legalább tíz kilót, aztán diétázni is kell, meg nem enni cukrot-lisztet-tejet, mert mindig minden káros az egészségre. Kell legalább egy nagy csalódás, egy nagy pofára esés, egy hátba szúrás, és egy kihasználás is, amiből fel tudunk tápászkodni, és újra tudjuk kezdeni.

Mindenkinek kell legalább egy nagyon szigorú tanár, egy nagyon lelkes, és egy, akivel úgy igazán, lehet beszélgetni az életről. Oklevelek is mindig kellenek, mert anélkül sehova nem vesznek fel, tehát tanulni is mindig kell, mert tudjuk: a jó pap holtáig tanul. Kell az a reggelig mindent átbeszélős barátnős este, a nagy filmes éjszakák, illetve a „kölcsönadom a kabátom” hajnal is. Kell még a segítség a házhoz, a pihenés délután, az „öreg vagyok én már ehhez, fiam” replikák, és mindig kell egy sírhely is. Mert jó ha van, sose lehet tudni. Persze ezt az öregebbek ismételgetik folyton.

Végülis idézem a Republicot: „Születni kell, minden nappal újra, álmodni azt, ami nem válhat valóra, és harcolni kell, meghalni és szeretni még nem elég”… S hogy kell-e még valami? Valaki? Bárki? Ötletek? Kinek mi kellene még?