tercsigondolataierrolarrol

Azokban az időkben Enci Scorpionst hallgatott, én meg Republicot. Ő imádta Wass Albertet, meg az üvegfestést, én meg Móriczot és a Forma 1-et. Náluk az egreslevesbe hús került, igaz, minálunk ennek köszméte, és gyümölcsleves a neve, amibe soha nem kerül hús. Én rendmániás voltam, ő meg nem. Aztán, egy idő után, megengedte, hogy rendet rakjak… Tovább »

… de nem felejtek!    Nem fogom neked elfelejteni soha, hogy nem védtél meg. Hogy csak álltál bambán, és tűrted, hogy egy részeges ember lekurvázzon, és mindenfélének elmondjon. Megbocsátom, hogy nem álltál ki mellettem, csak hallgattál. De nem felejtek.   Soha nem fogom elfelejteni neked, hogy megtagadtál a nagyszüleimtől, s a testvéreimtől. Amikor eltiltottál tőlük,… Tovább »

Az érzés, amikor állok a Jászain, egyik kezemben egy tíz kilós táska, a másikban egy papírba csomagolt tejkaramellás szelet, és várom a trolibuszt. Fogom a sütis zacskót, persze tudom, nem kellene megenni, mert mindig a cukor-a cukor-meg a cukor…de azért szorongatom. Aztán egy néni rászól a gyermekére, majd elhagyja az egyik kesztyűjét. Látom, hogy elszórja,… Tovább »

Eldöntöttem, hogy ma a körülöttem lévő emberek kapnak tőlem valamit. Egy leírt gondolatot, egy darab csokit, egy muffint, amit én sütöttem, egy almát, egy darab diót, egy kekszet, bármit ….hozzá persze az ellenálhatatlan mosolyom. Ezt el tudod képzelni, ugye, milyen volt? Előtted van a kép? 🙂 Ezzel kezdtem a napot. És figyeltem közben a reakciókat…. Tovább »

Az élet szép, az életben mindenért meg kell harcolni, az élet rövid, használjuk ki. Szép, csodás közhelyek, ugye, amiket valójában mi magunk sem hiszünk el, csak úgy kibukik belőlünk néhanapján. Előszeretettel használjuk mások problémája esetén, netán vigasztalására, de valójában, lehet mi sem érezzük reálisnak e szavak jelentését. Közhelyek, amit én, személy szerint ki nem állhatok,… Tovább »

Hálás vagyok ma is. Minden egybeesésért, minden szoknyalibbenésért, minden jó szóért, minden szemtől-szembe találkozásért, hálás vagyok az odavetett kacsintásokért, a hozzám intézett viccekért, a késői ebédért, a hátfájásért és a langyos vízért. Hálás vagyok Beethovenért, a reggeli kávéért, a meleg paplanomért, az ihletért, és azért is, hogy beszélek románul. Ez hülyeség, szerinted. Nekem nem az…. Tovább »

A lábam szorosan magamhoz húzom, átkarolom a térdem, és csak nézek bele a nagy semmibe. A falak üresek. Évek óta nem találok valami óriási, nagy piros képet rá, hogy abban gyönyörködhessek. A fejem lehajtom, és hallgatom a létem dobbanását. Kívül is hallani. Ma minden rosszul alakult, talán nincs kiút innen, örökre elveszett maradok. Hányszor éreztem ezt már…. Tovább »

PiciPetra ismeri a szót. Sőt használja is. Rendszeresen. Sokszor. Gondolkodás nélkül. Mert nála még a lét hihetetlenül könnyű. A gyerek három éves, de már elmondja, hogy ma szeret téged vagy nem…általában nem, de ez is érthető, ugye. Imádnivalóan suttogja ki a cumi mögül, hogy „szeletlek”, aztán megölel, te pedig a hetedik mennyországba kerülsz. Garantálom! Mivel… Tovább »

Egy bárány, két bárány, három bárány…én Istenem, jó Istenem lecsukódik már a szemem… Aztán mosolyra biggyed a szám, és hallgatom a csöndem… cserebogár, sárga cserebogár. Tűzoltó leszek s katona, vadakat terelő juhász…aludj el szépen. Nem hittem volna. Nem hitted volna. Isten útjai kifürkészhetetlenek, és persze minden történésnek oka és célja van. Ezekkel a határozós szerkezetekkel… Tovább »

Az első alkalmak a Bármiből mindig fontosak, azokra hamarabb visszaemlékszik az ember, épp ezért nem mindegy, hogy kivel-mi-hol-mikor-miért történt meg először. Mindig ahhoz viszonyítunk, és szívesen vagy nem szívesen gondolunk vissza rá. Emlékezetünk folyton visszavezet az elsőhöz, gondoljunk csak bele. Óh, igen. Az első csók, vagy az első szerelem, mert ugye ez a kettő nem… Tovább »