Hiszek. Hiszek rendületlenül, Krisztusban. Miért? Így örökítették rám, őrzöm magamban, gyakorlom és hiszem. Tanultam négy évig intenzíven középiskolában, aztán az egyetemen még négy plusz egy évig. Sokak szeme kikerekedhet ettől, óh a szentfazék (mondták már sokszor), az apácák (ezt akkor ha többen voltunk egy helyen, egyszerre), mert ez kicsit érthetelen dolog azoknak, akik nem vallásos környezetben nevelkedtek. Azt gondolják/gondolták, hogy azok akik ilyesmire adják a fejüket, azok fura szerzetek, valahogy nem ezen a világon vannak, konzervatívak, prűdek és mindig csuhában járnak. Meg ugye hol vannak a teológiai tanulmányok a közgazdaság, a jog, a fizika, matematika és egyéb idegen nyelvű szakok mellett. Hát, megmondom az őszintét: sehol.
És tényleg. Ma már csak keresztény vagyok egy nagy városban, semmi több. A tudásom egy része nálam, egy része a polcokon, ritkán adódik alkalom arra, hogy exegézisről, liturgikáról, vagy erkölcsteológiáról beszélgessek valakivel. Ami maradt az a hitem valami/valaki mellett, ami mellett kitartok foggal-körömmel, ami rengeteg ember számára megfoghatalan, s néha megmagyarázhatatlan. De olyan is, amire büszke vagyok, és örülök, hogy a részem, örülök, hogy az enyémnek mondhatom, és rám szakad, ha egy templomba betérek. „Szerussz Jézus!” köszönök neki néha, idegen templomokban, ahol aztán végigpásztázom a falakat, keresem Kis Szent Teréz szobrát a rózsával, és gyorsan megvizsgálom a szimbolikát, oltárokat és mellékoltárokat, szenteket ábrázoló freskókat, az építészeti stílust, orgonát, ambót….satöbbi. Ez maradt.
Ritkábban, de megtörténik néha az is, hogy tanuságot kell tenni róla. Mármint a hitemről. Nos, ez az egyik legnehezebb. Megvallani úgy, hogy ez a dolog érthető legyen azok számára is, akiknek ez csak a tízparancsolat felvonultatása, illetve dogmák és tiltások sorozata. A hitet nehéz megmagyarázni, ugyanúgy, mint Isten létét, jelenlétét és szeretetét is. „De honnan tudod, hogy létezik?” „Ha létezik miért engedi meg a sok rosszat, háborúkat, éhinséget?” „Miért a jókat bünteti legtöbbször szörnyű betegségekkel?” „Miért veszi el tőlünk azokat, akiket a legjobban szeretünk?”
… és akkor marad a levegő kapkodása … néhány nem tudom-féle válasz, és néhány magyarázat, hogy a rossz benne van a világban, ugyanúgy, ahogy az emberi szabadság és felelősség, Isten pedig nem egy ószövetségi felhőn trónoló valaki, aki eleve elrendel minket.
Azt pedig hiába mondom, hogy a rossz is része az életnek, meg hogy senki sem azt kapja, amit megérdemel. Az nem logikus magyarázat azoknak az embereknek, akik kézzel fogható bizonyítékot és logikát várnak. A hit ezért egyedi és utánozhatatlan, mert nincs rá magyarázat, a hit nem kell logikus legyen. Belső indittatásból jön, egy belső meggyőződésen alapul, szabad választáson. A Jakab levél pedig azt tanítja: „a hit tettek nélkül halott” … Hitünk pedig cselekedeteinkben kell megmutatkozzon, életünkben, mindennapjainkban.
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (János 13:34–35).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: