Mert karácsony van.

Karácsony van. Ilyenkor az emberszívek tagra nyílnak, kiöntik, kizúdítják magukból a szeretetet, amelyből oly keveset van idejük adni embertársaiknak és szeretteiknek nap mint nap. Gondtalan gyerekkacajok, meghatott köszönőszavak, könnyes, boldogságtól csillogó szemek övezik át a feldíszített fákat, krisztusi igék lengik át az életünket, remélünk szebb jövőt és szeretetünkkel beflitterezzük világunkat. Mert karácsony van.

Karácsony van mindenütt, ott is ahol forrón tűz a nap, s ott is ahol sűrű fellegek ülik ünnepnapjukat. Templomok fényes hajóiban zeng az ének, ünnepeljük a szeretetet, és milliónyian várjuk az éjszakát, a csendes éjt, a szentséges éjt. Várjuk a szeretet megújító erejét, nyúlunk kezek után, amelyek még elfogadják kezünket, szemeket keresünk, amelyek még belelátnak a lelkünkbe, és reménykedünk, holtig reménykedünk, az élet szépségeiben és csodáiban.

Legyen ilyen a karácsony, teljesüljön mindez, és reménykedjünk, holtig reménykedjünk! Mert karácsony van.